A Színház- és Filmművészeti Egyetem negyedéves színművész osztályának Shakespeare feldolgozásából meglehetősen "kortárs" és eredeti előadás született.

Egy olyan színészosztálynak, ahol 11 fiú van, és csupán 3 lány, nem könnyű játszható darabot találni. Ez a Shakespeare-vígjáték azonban kifejezetten jó választás volt. Már az előadás címe (SZFEntivánéji álom) is jelzi, hogy ez nem egészen a jól ismert angol reneszánsz író tollából származó történet lesz, hanem egy kicsit egyetemista, egy kicsit megmásított, és kicsit a sajátjuk. A drámának e "sajátosítása" nem csak a címváltoztatásban rejlik, hanem főleg az átalakított közjátékban. A szűk két órában az eredeti történet és a közjáték cselekménye nagyjából jelenetenként váltakozik. Ahogy véget ér az egyik szerelmes jelenet Lysander és Hermia közt, a másodperc töredéke alatt már kezdetét is veszi a következő, amiben mindenki saját magát alakítja. Az átírt közjátékot (Pyramus és Thisbe vagy Pyramux és Thixbe vagy Pyramuq és Tiqbe) maguk a színésztanoncok készülnek színre vinni, ami aztán legtöbbször nevetésekbe torkollik: az oroszlán (Ember Márk) szüntelen magamutogatása, a Fal (Medveczky Balázs) hiperszenzitivitása, vagy épp Pyramus (Gyöngyösi Zoltán) kissé bizarr szamárrá változása nevetésre késztetik a nézőket.

Figyelemreméltó, ahogy a Dömötör András rendezte komédiában alig használnak kellékeket és díszletelemeket. Kelléknek mindössze a hangszereket lehet tekinteni, amin az osztály egy-egy tagja játszik, díszlet pedig az előadás elején egy asztal és néhány szék, amik rövidesen a darab kezdete után a játéktér szélére szorulnak. Az ötlet pedig, hogy a színészek maguk testesítik meg a legfőbb díszletelemet – az erdőt – a kivitelezését tekintve is hibátlanul sikerül. Ezt a fajta egyszerűséget kombinálták az alkotók egy-két modern elemmel. Puck személye (Dér Zsolt, Figeczky Bence, Blahó Gergely) önmagában is szórakoztató, ám a mikrofonoknak, a hangosításnak és a hangeffekteknek köszönhetően még nevetségesebb jelenetek születnek a színpadon. A másik, az előadásban megjelenő modern elem egy (A Nyilas Mihály-afférból már jól ismert) videofelvétel a darab végén.

Ez a Szentivánéji álom feldolgozás a legnagyobb hangsúlyt a Heléna és Hermia közti ellentétre és hasonlóságra helyezi. A Shakespeare által megírt dráma is érezteti a két lány közti különbséget, de itt egy az egyben a szemünk elé tárul Heléna (Rujder Vivien) szelídsége és viszonzatlan szerelme, valamint Hermia (Osváth Judit) kezdetbeli boldogsága, majd elveszettsége. A két lány külsejükben és gondolataikban is különböznek egymástól, azonban egy dologban mégis hasonlítanak: amint elvesztik szerelmüket, kétségbeesetten próbálják azt visszaszerezni. Heléna előbb-utóbb Hermia helyébe kerül, és ugyanez fordítva is igaz.

Dömötör András (nem csak rendezőként, de a IV. évfolyam egyik osztályvezető tanáraként) teljes mértékben tisztában van vele, hogy helyezze a színészeket olyan helyzetekbe, ahol egytől egyig meg tudják mutatni, mit is tudnak. A nagy, már-már könnyes nevetés után éjszaka (az Ódry Színpadtól megszokott időben, késő este kezdődött az előadás) széles mosollyal az arcomon sétálok ki a Vas utcai épületből, és még napokkal később is eszembe jut egy-egy, az előadásban elhangzott poén, ami még mindig megmosolyogtat.

Fotók: Ódry Színpad

Pálla Orsi