A Szkéné Színházba Röpült a lelkem

Eddig nem láttam sok független, nem kőszínházi előadást, de a k2 társulat saját darabja – operettje? kacagtató drámája? -, a háromfelvonásos Röpülj, lelkem! megszerettette velem ezt a fajta színházi élményt is.

ropulj1.jpg

Mikor egy rövid Duna-parti séta után – meglehet, hogy eltévedtem – a Szkéné Színház egyik székén találom magam, szinte azonnal bejárja a termet a családias légkör. A kőszínházakkal ellentétben nincs függöny, ami elválasztja a nézőt a színpadtól és ettől máris közvetlenebb lesz az élmény. Ami legelőször szemet szúr az embernek, az a színpadon lévő egyszerű díszlet: egy falemezekből álló kupolaforma. Már a történet elején kiderül, hogy a cselekmény a Parlamentben játszódik és ezt hivatott jelezni a kupola, ami aztán a három felvonás során három különböző formában jelenik meg, gyakorlatilag egyetlen díszletelemként a színpadon. A színházterem adottságainak köszönhetően a színészek viszonylag sok irányból jönnek-mennek, így megkönnyítve egymás dolgát, hiszen egyszerre általában többen vannak a színpadon egy-egy jelenetnél.

ropulj4.jpg

Az előadás a megszokottnál jóval hosszabb: összesen négy órában foglalják össze a történetet, három felvonásra osztva. A cselekmény összetettségéhez és a szereplők karakterének kibontásához kell is ennyi idő, így egyáltalán nem "zavaró tényező" a színdarab hosszúsága. A Benkó Bence és Fábián Péter által megírt szövegkönyv sem a legegyszerűbb. Mivel a történet szerint ősapánk, Árpád – egy félresikerült lélekfogó-bemutató után – egyszer csak korunkban találja magát, az ő szájából elhangzó szövegek igencsak archaikusak. Ebből kifolyólag akárhányszor Árpád (Horváth Szabolcs) szóra nyitja a száját, a közönség fel-felnevet. A nagy vezérrel ellentétben a darab többi szereplője, modern világunk hétköznapi emberei (mint például Taksony, a sámán – Rózsa Krisztián) a mai nyelven szólalnak meg. A darabban felcsendülő dalok (zene: Horváth Szabolcs, Szabó Sipos Ágoston) nyelvezete inkább modern. Mondanivalójuk, valamint előadásmódjuk pedig újfent megmosolyogtatják a nézőket.

ropulj3.jpg

Az író-rendező páros mindenféle irodalmi alap nélkül hozta létre ezt a darabot, így mind a történet, mind a szereplők jellemzői saját ötleteiken alapulnak. A főszereplők az emberi tulajdonságok és érzések széles skáláját mutatják be külön-külön: a naivitást (Rút Malvin – Lovas Rozi), a határozatlanságot és döntésképtelenséget (Bácsalmássy János – Borsányi Dániel), a viszonzatlan szerelmet (Baján Léna – Boros Anna), a bosszúvágyat (Baján Károly – Domokos Zsolt) és a függetlenséget (Láz Etelka – Piti Emőke). A történet meglehetősen kacifántos: szellemidézéstől kezdve, szerelmi szálakon és leánykérésen át merényletig mindent találunk benne. Az egyszerre több szálon futó történetben ezeken felül még egy általános tanulság is van, ami korunk Magyarországát, annak kormányát és magát az egész társadalmat veszi górcső alá.

ropulj6.jpg

A k2 Röpülj, lelkem!-jéhez hasonló előadást még nem láttam, így kizárólag pozitív élményekkel gazdagodva magától értetődik, hogy a társulat többi színdarabjára is kíváncsi lettem. A Züfec-től kezdve az Ascher Tamás rendezésében játszott Át az ingoványon-ig az összes előadásuk a megnézendő darabok listáján van nálam!

 

Fotók: k2 Színház

Pálla Orsi